A jó ajándék önmagunk egy darabja. A legjelentéktelenebb ajándék is test a testünkből, lélek a lelkünkből. Példa arra, hogy életünk nemcsak szükségletek láncolata, s hogy életünk legvégső alapja mégse valamiféle elemi és kikerülhetetlen önzés. Bizonyítéka annak, hogy létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra. Tiltakozás, igen, az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen, akár olyasmit ajándékozunk oda, amire magunknak is szükségünk volna, de még inkább, amikor olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, kedvelünk.
Az ajándékozás nem figyelmesség, nem
fényűzés, nem szokás. Véghetetlenül komolyabb és több minden
rutinmozdulatnál. Gyönyörű kifejezése az ember földi sorsának,
helyzetének s ugyanakkor transzcendens ambíciójának. Annak a vágynak,
hogy egyek legyünk, ha most még csak börtönrácsainkon át tudjuk is
megölelni, megitatni és megetetni egymást.
(Új Ember, 1974. február 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése