Platón a lelkiismeret
mindenekfelett való megbecsülését örökölte
halálra ítélt mesterétől. Szókratész
szellemujja mindvégig tapintotta ütőerét. „Ami
testnek az egészség, az a léleknek az igazságosság”
– mindkettejük jelszava lehetne a platóni megfogalmazás.
Jól tudták, hogy „nem maga az élet a legfőbb
érték, hanem a jó élet”. Honnan tudjuk azonban,
hogy mi az igazság és a jóság? Megvan-e bennünk
vagy a világban, amit annyira keresünk? Ha bennünk lenne,
nem kellene erőfeszítéseket tennünk megszerzésére;
ha a világban rejlenék, nyomára akadhatna bárki.
Nincsenek ezek sem bennünk, sem körülöttünk, hanem
egyedül Istenben, akinek szava hol érvényesülhet
(daimónon), hol viszont becsukjuk előtte lelkünket.
(Reisinger János)
http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/1112/10reis.htm
Sem sárarany,
a satnyareményű halandók
életében ritka kincs,
sem briliáns,
sem dús ezüst ágy,
drága jószág ember előtt,
minekünk úgy nem ragyognak,
s tágterű föld másra sosem szoruló,
magától kövér szántói sem,
mint igaz emberek
egyetértő gondolkodása.
a satnyareményű halandók
életében ritka kincs,
sem briliáns,
sem dús ezüst ágy,
drága jószág ember előtt,
minekünk úgy nem ragyognak,
s tágterű föld másra sosem szoruló,
magától kövér szántói sem,
mint igaz emberek
egyetértő gondolkodása.
(Ritoók Zsigmond fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése