2013. április 2.

Gondolatok a lelkiismeretről...



„Ne azon szomorkodj, hogy az emberek nem ismernek téged,

hanem azon szomorkodj, hogy te nem ismered az embereket.”



(Konfucius)





     „Ha fáj a figyelem hiánya, ha fojtogatnak a félreértések, lebecsülések, megszégyenítések, jó ezeket a nemszeretem ügyeket is a lelkiismeret ítélőszéke elé vinnünk: Vajon a magunk részéről nem okoztunk-e ugyanolyan károkat másokat? S ha mások lelkében vélhetőleg ugyanez a keserűség alakult ki, mint bennünk, a változtatásra szolgáló döntést mi hozhatjuk meg legelőbb! Ne késlekedjünk! A lelkiismeret szerinti élet mindig cselekvésre kötelez. Ne sebeidet nyalogasd - hagyjál fel inkább azzal, hogy sebet fakassz!”



(Reisinger János: A lelkiismeret; 2005)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése