Rónay György: Láttál csodákat (1948.)

Eljön az idő, amikor a játék

mutatványánál fontosabb, ami

szívedben mint a nyugtalan parázs ég,

s amit, úgy érzed, meg kell vallani.

Valami ige keresi a testét,

valami lélek köntösét, a szót,

s melengeted, hogy végre megszülessék,

magzatodat, az igazi valót.

S már nem te szólsz, az szól teáltalad már,

mit annyi lázas éven át tagadtál:

az igazság, mely sorsodban ragyog.

Dicsőséged lesz, ha kimondhatod.

Reményik Sándor - Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.


Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.


Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.


Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.


Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.