Füle Lajos: Akkor jön el

   Ha fájni kezd majd, aki vagy,
   és aki nem vagy, bár lehetnél,
   majd ha bevallod végre, hogy
   sohsem voltál igaz keresztyén,
   ha fájni fog, hogy annyian
   vannak, kiket megejt a tévhit,
   s ajkadról értük száll ima,
   akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn,
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér,
akkor jön el az ébredés itt.

   Majd hogyha jobban érdekel
   kik õk, akik vetnek, aratnak,
   s közéjük állsz és nem leszel
   többé olyan fontos magadnak,
   mert látod már a tájat itt,
   amely aratásra fehérlik,
   s munkára lelkesít a hit,
   akkor jön el az ébredés itt.

Keresztury Dezső: Esti imádság

Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!