“A tested a poggyász,
    amit egész életeden keresztül hordanod kell.
   Minél több a felesleg rajta,
    annál rövidebb az út.”
                
                                  (Arnold H. Glasgow)

“Sosem bánjuk meg, amikor túl keveset eszünk.” 

(Thomas Jefferson)

 

“Egy gyermek élete olyan, 

mint egy papírlap, 

melyen minden
arra járó nyomot hagy."

"Ne feledd a különbséget a bármit is igénylő szeretet

és a szeretet között."

                                                                          Stepanie Dowrick

"Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, 

de ha csak könyvekből gyűjtötted: 

legfeljebb műveltnek tarthatod magad."

Simon András

"Lelked igazi otthona a Csend. 

 Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet.

 A bölcsek némán hallgatják, 

de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán."

                                                              Simon András

                                                          "A szeretet az a kulcs, 

                      amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, 

                      de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.

                                                        Simon András

"Figyelj azokra a dolgokra,
amelyekkel megtehetnéd,
hogy ügyet sem vetsz rájuk."

Stephanie Dowrick

Füle Lajos: Akkor jön el

   Ha fájni kezd majd, aki vagy,
   és aki nem vagy, bár lehetnél,
   majd ha bevallod végre, hogy
   sohsem voltál igaz keresztyén,
   ha fájni fog, hogy annyian
   vannak, kiket megejt a tévhit,
   s ajkadról értük száll ima,
   akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn,
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér,
akkor jön el az ébredés itt.

   Majd hogyha jobban érdekel
   kik õk, akik vetnek, aratnak,
   s közéjük állsz és nem leszel
   többé olyan fontos magadnak,
   mert látod már a tájat itt,
   amely aratásra fehérlik,
   s munkára lelkesít a hit,
   akkor jön el az ébredés itt.

Füle Lajos: Sakkfigura

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód,
amit akarsz, ahogy akarod.

Király lenni sosem akartam

bástyának se lennék jó, tudom.
De jó a Te kezedben lenni
s odaállni, hova csak akarod,
ahová bölcs gondolataid
vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.

Vidd velem győzelemre

gondolataidat!
S ha néha netalán
ki is ütnek démoni erők,
végy kegyelmes Kezedbe újra,
rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, uram!

Simon András: A szerelem életképessége

  Egy szerelem életképességét az mutatja meg, hogy a szerelmesek mennyire tudják elviselni az egymás testére és lelkébe vetített megszépített kép lassú szétfoszlását.  

    Ha ösztönösen jól választottak, akkor a szerelem első vakságából kijózanodva - és immár újra a földön járva - boldog felismeréssel vehetik tudomásul, hogy szerelmesük a rávetített ideál-kép elillanása után is csodálatos értékekkel rendelkezik. Olyan tulajdonságokkal, amelyeket a felhevült szenvedély látás-zavarában észre sem vett(ek).

       Ezek a felismerések a párkapcsolat mélyzengésű szeretet-húrjainak első pendülései. S amikor a szerelmes feltöltődik és eltelik párjának "reális csodáival", amikor már a szerelem morfiumának lassú elpárolgása sem teszi csalódottá vagy kiábrándulttá, akkor a szeretet hangoló húrpengetései már isteni hangszerelésben szólnak.

Simon András: Töredék

                                          Aki Istent szereti benned,

                                         úgy őriz meg, hogy elenged.

                                         Aki csak magát szereti benned:

                                         úgy veszít el, hogy görcsösen

                                        ragaszkodik hozzád.

Azért jött, hogy életünk legyen

 A híres baptista prédikátorhoz, Charles Haddon Spurgeonhöz egyik prédikációja után odament egy fiatalember, és ezt mondta:

- Önnek igaza van, prédikátor úr, nekem is meg kell találnom a Golgota hősét, és Isten gyermekévé kell lennem. Meg is fogok térni valamikor.

- Valamikor? – kérdezte Spurgeon.

-Nos, igen, később.

- Később? Miért nem ma?

A fiatalember kissé zavarba jött:

- Szeretnék üdvözülni, és meg is akarok majd térni Jézushoz, de először szeretnék valamit kapni az élettől.

Spurgeon felnevetett, és ezt mondta:

- Kedves barátom, úgy látom, ön nagyon igénytelen. Nekem kevés lenne, hogy valamit kapjak az élettől, nekem az élet kell. A Bibliámban meg van írva, mit mondott erről Jézus: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bővelkedjenek.”

                               "Senkit ne vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. 

  Csak kérdezd meg: 'Mit tanulhatok ebből?' "

                                                                           Stephanie Dowrick

by Tuci

„Remember, God made men equal.”

–  „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad.”  Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.

 

„Az okosságnak 

előtte jár az igazságosság”

Sophoklesz

"Azért szeretni, hogy szeressenek, emberi dolog, 
de aki magáért a szeretetért szeret, angyallal ér fel."

Alphonse de Lamartine

 

 

"Ne tartsd fontosnak,

hogy fontosnak tartsanak!

Egyszerűen csak szeress,

és fontos leszel."

József Attila: A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
 

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
 

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
 

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
 

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
 

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.
 

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
 

...Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

"A tisztesség az, amikor akkor is a jót csinálod amikor senki nem néz téged." 

Jim Stovall

"A beszélgetés igazi művészete nem csak az, hogy a megfelelő időben mondjuk a megfelelő dolgot, hanem az is, hogy hagyjuk kimondatlanul a csábító pillanatban a rosszat." 

Dorothy Nevill

 

"Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; 
még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Az Úrra néztem szüntelen; 
mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; 
testem is biztosságban lakozik.

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; 
nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

Te tanítasz engem az élet ösvényére,

teljes öröm van tenálad; 

a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. "
 Zsoltárok 16: 6-11

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

József Attila : Altató

Lehúnyja kék szemét az ég,
lehúnyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,

alszik a bogár, a darázs,

vele alszik a zümmögés -

aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,

- s míg szendereg a robogás -

álmában csönget egy picit -

aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább -

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik -

aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg-

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak húnyd le kis szemed, -

aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka. -

Aludj el szépen, kis Balázs.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Arany János: Sejtelem

Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

(1882 március 2.)

_

"Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé." 

Zsoltárok 37:37

...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

Stephen King 

Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga

Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért. – Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.
– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
– Nicsak, milyen szép zöld pötty!